6. Ki állhatna meg haragja előtt, és ki birhatná ki búsulásának tüzét? Heve szétfoly, mint a láng, és a kőszálak is szétporlanak tőle.
7. Jó az Úr, erősség a szorongatás idején, és ő ismeri a benne bízókat.
8. De gáttörő árvízként pusztít annak helyén, és gyűlölőit setétség üldözi.
9. Mit koholtok az Úr ellen? Elpusztít ő, nem lészen kétszer veszedelem.
10. Ha annyira összefonódnak is, mint a tüskebokrok, és olyan ázottak is, mint az italuk: megemésztetnek, mint a teljesen megszáradt tarló.
11. Belőled származott, a ki gonoszt koholt az Úr ellen, a ki álnokságot tanácsolt.
12. Így szól az Úr: Ha teljes erőben és sokan vannak is, mégis levágatnak és elenyésznek. Megaláztalak téged, de nem foglak többé megalázni.
13. Most már leveszem rólad az ő igáját, és bilincseidet leszaggatom.
14. Felőled pedig azt rendeli az Úr: Nevednek ne támadjon többé magva; isteneid házából kivesztem a faragott és öntött képeket; megásom sírodat, mert becstelen vagy.
15. Ímé a hegyeken örömhírhozónak lábai! Békességet hirdet. Ünnepeld Júda ünnepeidet, fizesd le fogadásaidat; mert nem vonul át rajtad többé a semmirekellő; mindenestől kiirtatott.