20. Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
21. Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
22. Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
23. Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
24. A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
25. Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
26. Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
27. Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek: