Ószövetség

Újszövetség

Jób 9:2-14 Karoli Biblia 1908 (HUNK)

2. Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?

3. Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.

4. Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?

5. A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.

6. A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.

7. A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.

8. A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.

9. A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.

10. A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.

11. Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.

12. Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?

13. Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.

14. Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?

Olvassa el a teljes fejezetet Jób 9