3. Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.
4. Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse őket.
5. A mit learatnak néki, az éhező eszi meg, a töviskerítésből is elviszi azt, kincseiket tőrvetők nyelik el.
6. Mert nem porból támad a veszedelem s nem földből sarjad a nyomorúság!
7. Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.
8. Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.
9. A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat művel, és csudákat, a miknek száma nincsen.
10. A ki esőt ad a földnek színére, és a mezőkre vizet bocsát.
11. Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.
12. A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.
13. A ki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.
14. Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.
15. A ki megszabadítja a fegyvertől, az ő szájoktól, és az erősnek kezéből a szegényt;
16. Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az ő száját.
17. Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!
18. Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.
19. Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.
20. Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől.
21. A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.