29. A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
30. A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
31. A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
32. Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
33. Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
34. Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda:
35. A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki!
36. És szóla Jób az Úrnak, és monda:
37. Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem.
38. Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!