12. Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
13. Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
14. Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
15. Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
16. Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
17. Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
18. Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
19. Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
20. Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.