Ószövetség

Újszövetség

Jób 37:1-12 Karoli Biblia 1908 (HUNK)

1. Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!

2. Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.

3. Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.

4. Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.

5. Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.

6. Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.

7. Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.

8. Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.

9. Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.

10. Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.

11. És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.

12. Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.

Olvassa el a teljes fejezetet Jób 37