25. Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
26. Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
27. Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
28. A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
29. De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
30. Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
31. Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
32. Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
33. Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
34. Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.