14. Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
15. A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
16. Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
17. De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
18. Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
19. Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
20. Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
21. Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
22. Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
23. Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
24. Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
25. Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
26. Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
27. Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,