fejezetek

  1. 1
  2. 2
  3. 3
  4. 4
  5. 5
  6. 6
  7. 7
  8. 8
  9. 9
  10. 10
  11. 11
  12. 12
  13. 13
  14. 14
  15. 15
  16. 16
  17. 17
  18. 18
  19. 19
  20. 20
  21. 21
  22. 22
  23. 23
  24. 24
  25. 25
  26. 26
  27. 27
  28. 28
  29. 29
  30. 30
  31. 31
  32. 32
  33. 33
  34. 34
  35. 35
  36. 36
  37. 37
  38. 38
  39. 39
  40. 40
  41. 41
  42. 42

Ószövetség

Újszövetség

Jób 35 Karoli Biblia 1908 (HUNK)

Elihu harmadik beszéde: az ember csak magának árt panaszkodásával. Isten igaz ítéletet tart

1. Tovább is felele Elihu, és monda:

2. Azt gondolod-é igaznak, ha így szólsz: Az én igazságom nagyobb, mint Istené?

3. Hogyha ezt mondod: Mi hasznod belőle? Mivel várhatok többet, mintha vétkezném?

4. Én megadom rá néked a feleletet, és barátaidnak te veled együtt.

5. Tekints az égre és lásd meg; és nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak feletted!

6. Hogyha vétkezel, mit tehetsz ellene; ha megsokasítod bűneidet, mit ártasz néki?

7. Ha igaz vagy, mit adsz néki, avagy mit kap a te kezedből?

8. Az olyan embernek árt a te gonoszságod, mint te vagy, és igazságod az ilyen ember fiának használ.

9. A sok erőszak miatt kiáltoznak; jajgatnak a hatalmasok karja miatt;

10. De egy sem mondja: Hol van Isten, az én teremtőm, a ki hálaénekre indít éjszaka;

11. A ki többre tanít minket a mezei vadaknál, és bölcsebbekké tesz az ég madarainál?

12. Akkor azután kiálthatnak, de ő nem felel a gonoszok kevélysége miatt;

13. Mert a hiábavalóságot Isten meg nem hallgatja, a Mindenható arra nem tekint.

14. Hátha még azt mondod: Te nem látod őt; az ügy előtte van és te reá vársz!

15. Most pedig, mivel nem büntet haragja, és nem figyelmez a nagy álnokságra:

16. Azért tátja fel Jób hívságra a száját, és szaporítja a szót értelem nélkül.