6. Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.
7. Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.
8. Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:
9. Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.
10. Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!
11. Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.
12. Ímé, ebben nincsen igazad – azt felelem néked – mert nagyobb az Isten az embernél!
13. Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?
14. Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!
15. Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;
16. Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.
17. Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.
18. Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
19. Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
20. Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.