7. Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!
8. Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!
9. Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
10. Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
11. Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.
12. Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
13. Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!
14. Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.
15. Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.
16. Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
17. Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
18. Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.