3. De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.
4. Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.
5. De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.
6. És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
7. Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!
8. Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!
9. Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
10. Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
11. Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.
12. Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
13. Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!
14. Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.