23. Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
24. Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
25. Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
26. Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
27. És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
28. Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
29. Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
30. (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
31. Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
32. (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)