2. Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
3. Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
4. A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
5. Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
6. Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
7. A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
8. Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
9. És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
10. Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.
11. Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.
12. Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
13. Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
14. Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.
15. Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
16. Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.