15. Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
16. Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
17. Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
18. A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
19. A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
20. Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!
21. Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
22. Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
23. Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
24. De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
25. Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
26. Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
27. Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
28. Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.