4. A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
5. Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;
6. Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
7. Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
8. Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.
9. A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
10. A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
11. Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.
12. Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
13. A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
14. Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.