10. A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
11. Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.
12. Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
13. A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
14. Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
15. A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
16. A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
17. Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.