1. Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
2. Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!
3. Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;
4. A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
5. Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;
6. Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;