1. Felele pedig a Naamából való Czófár, és monda:
2. Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és e miatt nagy az izgatottság bennem.
3. Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem.
4. Tudod-é azt, hogy eleitől fogva, mióta az embert e földre helyheztette,
5. Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?
6. Ha szinte az égig érne is az ő magassága, és a felleget érné is a fejével:
7. Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és a kik látták, azt mondják: Hol van ő?
8. Mint az álom, úgy elrepül és nem találják őt; eltünik, mint az éjjeli látomás.
9. A szem, a mely rá ragyogott, nem látja többé, és az ő helye sem törődik már vele.
10. Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az ő rablott vagyonát.
11. Csontjai, ha megtelnek is ifjú erővel, de vele együtt roskad az a porba.
12. Ha édes az ő szájában a gonoszság, és elrejti azt az ő nyelve alá;
13. És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között:
14. Az ő étke elváltozik az ő gyomrában, vipera mérgévé lesz a belében.
15. Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az ő hasából kiűzi azt az Isten.
16. A viperának mérgét szopta és a siklónak fulánkja öli meg őt,