11. Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
12. A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
13. Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
14. Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
15. Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
16. Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
17. Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
18. Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
19. Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
20. Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
21. Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
22. Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.