15. Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;
16. Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.
17. Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.
18. Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.
19. Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.
20. De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!