7. A csalárdnak eszközei csalárdok, ő álnokságot tervel, hogy elveszesse az alázatosokat hazug beszéddel, ha a szegény igazat szólna is.
8. De a nemes nemes dolgokat tervel, és a nemes dolgokban meg is marad.
9. Ti gondtalan asszonyok, keljetek fel, halljátok szavam’, és ti elbizakodott leányzók, vegyétek füleitekbe beszédem’!
10. Kevés idő multán megháborodtok ti elbizakodottak, mert elvész a szüret, és gyümölcsszedés sem lesz.
11. Reszkessetek, ti gondtalanok, rettenjetek meg, ti elbizakodottak; vetkezzetek mezítelenre és övezzétek fel ágyékaitokat gyászruhával.
12. Gyászolják az emlőket, a szép mezőket, a termő szőlőtőket.
13. Népemnek földét tüske, tövis verte fel, és az örvendő városnak minden öröm-házait;
14. A paloták elhagyatvák, a város zaja elnémult, torony és bástya barlangokká lettek örökre, hol a vadszamár kedvére él, a nyájak meg legelnek.
15. Míglen kiöntetik reánk a lélek a magasból, és lészen a puszta termőfölddé, és a termőföld erdőnek tartatik;
16. És lakozik a pusztában jogosság, és igazság fog ülni a termőföldön;
17. És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké.
18. Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban.
19. De jégeső hull és megdől az erdő, és a város elsülyedve elsülyed!