10. Rommá lőn az álnokság városa, bezároltatott minden ház, senki be nem mehet!
11. Az utczákon panaszkodás hallik a bor miatt; minden öröm alkonyra szállt, a föld vígassága elköltözött.
12. A városban csak pusztaság maradt és rommá zúzatott a kapu.
13. Mert így lesz a föld közepette, a népek között, mint az olajfa megrázásakor, mint mezgérléskor, midőn a szüret elmult.
14. Ők felemelik szavokat, ujjongnak, az Úr nagyságáért rivalgnak a tenger felől.
15. Ezért dícsérjétek az Urat keleten, a tenger szigetein az Úrnak, Izráel Istenének nevét.
16. A föld széléről énekeket hallánk: dicsőség az igaznak! S én mondék: végem van, végem van, jaj nékem! A hitetlenek hitetlenül cselekesznek és hitetlenséggel a hitetlenek hitetlenséget cselekesznek.
17. Rettegés, verem és tőr vár rád földnek lakója!
18. És lesz, hogy a ki fut a rettegésnek szavától, verembe esik, és a ki kijő a veremből, megfogatik a tőrben, mert az egek csatornái megnyílnak, és megrendülnek a föld oszlopai.
19. Romlással megromol a föld, töréssel összetörik a föld, rengéssel megrendül a föld;
20. Inogva meging a föld, miként a részeg, és meglódul, mint a kaliba, és reá nehezedik bűne és elesik; és nem kél fel többé!
21. És lesz ama napon: meglátogatja az Úr a magasság seregét a magasságban, és a föld királyait a földön: