1. Jövendölés a tenger pusztasága ellen.Mint szélvészek, délen tombolók, úgy jő a pusztából, rettenetes földről.
2. Kemény látás jelentetett meg nékem: a csalárd csal, a pusztító pusztít. Jőjj fel Élám, szálld meg Madai, minden ő fohászkodásának véget vetek.
3. Ezért ágyékim telvék fájdalommal, és kínok fogtak el, mint a szűlő asszony kínjai; gyötrődöm hallása miatt, és megrémültem látása miatt.
4. Reszket szívem, iszonyúság rettent, a kedves éjszakát remegéssé tevé nékem.