21. És az emberek fiai közül kivetteték, és az ő szíve olyanná lőn, mint a barmoké; és a vadszamarakkal lőn az ő lakása, és fűvel etették őt, mint az ökröket, és a teste égi harmattal öntöztetett, míg megismeré, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek országán, és azt helyezteti arra, a kit akar.
22. És te, Belsazár, az ő fia, nem aláztad meg a szívedet, noha mindezt tudtad.
23. Sőt felemelkedtél az egek Ura ellen, és az ő házának edényeit elődbe hozták, és te és a te főembereid, a te feleségeid és a te ágyasaid bort ittak azokból; és az ezüst- és arany-, ércz-, vas-, fa- és kőisteneket dícséréd, a kik nem látnak, sem nem hallanak, sem nem értenek; az Istent pedig, a kinek kezében van a te lelked, és előtte minden te útad, nem dicsőítetted.
24. Azért küldetett ő általa ez a kéz, és jegyeztetett fel ez az írás.
25. És ez az írás, a mely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin!
26. Ez pedig e szavaknak az értelme: Mene, azaz számba vette Isten a te országlásodat és véget vet annak.
27. Tekel, azaz megmérettél a mérlegen és híjjával találtattál.
28. Peresz, azaz elosztatott a te országod és adatott a médeknek és persáknak.
29. Akkor szóla Belsazár, és öltöztették Dánielt bíborba, és aranylánczot vetének nyakába, és kikiálták felőle, hogy ő parancsol mint harmadik az országban.
30. Ugyanazon az éjszakán megöleték Belsazár, a Káldeusok királya.
31. És a méd Dárius foglalá el az országot mintegy hatvankét esztendős korában.