Ószövetség

Újszövetség

2 Sámuel 22:1-10 Karoli Biblia 1908 (HUNK)

1. Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.

2. És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.

3. Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én.Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam.Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.

4. Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó;És megszabadulok ellenségeimtől.

5. Mert halál hullámai vettek engem körül,Az istentelenség árjai rettentettek engem;

6. A pokol kötelei vettek körül,S a halál tőrei estek reám.

7. Szükségemben az Urat hívtam,S az én Istenemhez kiáltottam:És meghallá lakóhelyéről szavamat,S kiáltásom eljutott füleibe.

8. Akkor rengett és remegett a föld,Az égnek fundamentumai inogtak,És megrendülének, mert haragudott Ő.

9. Füst szállt fel orrából,És emésztő tűz szájából,Izzószén gerjedt belőle.

10. Lehajtá az eget és leszállt,És homály volt lábai alatt.

Olvassa el a teljes fejezetet 2 Sámuel 22