3. Atyánk, az Isten, és az Úr Jézus Krisztus adjon nektek kegyelmet és békességet!
4. Mindig hálát adok Istenemnek, amikor érted imádkozom, Filemon,
5. mert hallom, milyen hűséges vagy az Úr Jézushoz, és mennyire szereted azokat, akik Istenhez tartoznak.
6. Azért imádkozom, hogy a benned élő hit közössége vezessen el téged azoknak a jó dolgoknak a teljes felismerésére, amelyeket Krisztusért megtehetünk.
7. Testvérem, sokszor megmutattad, hogy isteni szeretettel szereted a testvéreket, és ezzel felvidítottad őket. Engem is megvigasztaltál, és nagy örömet szereztél.
8. Filemon, valamit meg kellene tenned. Igaz, ezt nyíltan meg is parancsolhatnám neked,
9. a szeretet kedvéért mégis inkább kérlek. Én kérlek, Pál, aki már megöregedett, és aki most Krisztus Jézusért vagyok fogságban.
10. Onézimoszért szeretnélek kérni valamire, aki itt a fogságban lett a fiammá. Mert ő olyan a számomra, mintha valóban a fiam lenne.
11. Igaz, régebben haszontalan szolgád volt, Filemon, de most már neked is, nekem is hasznos lett.
12. Most visszaküldöm Onézimoszt hozzád, és vele a szívemet is.
13. Szerettem volna magam mellett tartani, amíg fogságban vagyok az örömhírért. Ha ő itt maradt volna, helyetted is segített volna nekem.
14. De belegyezésed nélkül nem akartam semmit tenni, hogy ne kényszerből tegyél jót, hanem önként és a saját elhatározásodból.
15. Onézimosz talán azért hagyott el téged kis időre, hogy most örökre visszakapd.
16. De már nem úgy, mint rabszolgát, hanem jóval többet: kedves testvéredet! Nagyon megszerettem őt, de te még jobban fogod szeretni. Nemcsak úgy, mint akármelyik embert, hanem mint az Úrban testvéredet.
17. Ha tehát igazán barátodnak tartasz, akkor úgy fogadd vissza Onézimoszt, mintha engem fogadnál.
18. Ha bármivel megkárosított téged, vagy tartozna neked, én megfizetem helyette.
19. Én, Pál, saját kezemmel írom ezt: mindent visszafizetek, amivel Onézimosz tartozik neked, Filemon. Igaz, te magad is tartozol nekem: az életeddel — de ezt nem is kell mondanom.