1. Testvéreim, szívből kívánom, hogy Izráel népe megmeneküljön. Istenhez könyörgök értük, hogy ezt elérjék.
2. Azt elmondhatom róluk, hogy teljes erővel igyekeznek Istenhez. De nem ismerik az utat, amely hozzá vezet.
3. Hiszen nem értették meg, milyen módon teszi Isten az embert elfogadhatóvá a maga számára. Megpróbálták saját magukat elfogadhatóvá tenni. Isten ugyan elkészítette az útját, hogy lehet valaki a számára elfogadható, de Izráel ezt elutasította.
4. Mert a Törvény Krisztusban érte el a végső célját: aki bízik és hisz Jézus Krisztusban, azt Isten elfogadja.
5. Mert Mózes azt írja az Istennel való helyes viszonyról, amely a Törvény követelésein alapul: „Aki mindezeket megteszi, az élni fog ezáltal.”
6. Arról viszont, hogy a hit által hogyan válhatunk Isten számára elfogadhatóvá, így ír: „Ne mondd magadban: Ugyan ki megy fel a Mennybe?” — vagyis, hogy a Krisztust lehozza onnan.
7. De ne mondd azt sem: „Ki megy le a mélységbe?” — vagyis, hogy a Krisztust felhozza a halottak közül.
8. Hanem mit mond az Írás? „Egészen közel van hozzád az Isten üzenete. Ott van az a szádban és a szívedben.” Ez pedig a hit üzenete, amit hirdetünk.
9. Ha tehát kimondod és elismered, hogy Jézus az Úr, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor megmenekülsz.
10. Mert a szívünkkel hiszünk, hogy Isten számára elfogadhatók legyünk, és a szánkkal mondjuk el másoknak, amit hiszünk, hogy megmeneküljünk.
11. Azt mondja ugyanis az Írás: „Senki sem fog csalódni, aki benne hisz.”
12. Nincs különbség tehát zsidók és nem zsidók között. Mert ugyanaz az Úr uralkodik minden ember felett. Ő pedig bőkezűen osztja áldásait mindenkinek, aki őt hívja segítségül.
13. Ugyanis „mindenki megmenekül, aki segítségül hívja az Úr nevét.”
14. De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan higgyenek abban, akiről még nem is hallottak? De hogyan hallhatnának róla, ha senki nem mondja el nekik az üzenetet?
15. Viszont hogyan vihetné el valaki az üzenetet, ha nem küldik ki? Hiszen ezt mondja az Írás: „Milyen szép és jó, amikor jönnek, akik az örömhírt hozzák!”
16. Mégsem engedelmeskedett mindenki az örömhírnek. Hiszen Ézsaiás próféta is ezt mondta: „Uram, ki hitte el, amit mondtunk?”
17. A hit tehát az üzenet elfogadásából származik. Az üzenetet pedig akkor fogadják el az emberek, ha valaki beszél nekik Krisztusról.
18. De hadd kérdezzem meg: Vajon nem hallotta a mi üzenetünket mindenki? De bizony hallotta! Hiszen az Írás is azt mondja:„Az egész földkerekségen mindenhol hallatszott a hangjuk,a lakott föld széléig mindenhol hallották szavukat.” Zsolt 19:5
19. Újra kérdezem: talán Izráel nem értette meg? De bizony, megértette! Először is, már Mózes azt mondja, amikor Isten szavait adja tovább:„Féltékennyé teszlek benneteketoly nép által, akik nem az enyémek,értelmetlen nemzettel bosszantalak fel titeket.” 5Móz 32:21
20. Majd Ézsaiás próféta nagy bátran így szól, amikor Isten szavait mondja:„Megtaláltak azok,akik nem is kerestek.Megmutattam magam azoknak,akik sohasem kérdezősködtek utánam.” Ézs 65:1
21. Isten ezt a nem zsidókról mondta. Izráel népéről viszont így szól:„Egész nap kitárt karokkal vártamerre az engedetlen népre,amely ellenkezik velem,és nem akar követni.” Ézs 65:2