1. Igaz ez a mondás: „Ha valaki gyülekezeti vezető szeretne lenni, jó dolgot kíván.”
2. Ezeknek a vezetőknek azonban úgy kell élniük, hogy senki ne kritizálhassa őket jogosan! Az ilyen férfi legyen hűséges a feleségéhez. Bölcs, fegyelmezett, tiszteletreméltó, vendégszerető és jó tanító legyen.
3. Nem részeges, kötekedő, verekedő, vagy aki a pénzt szereti, hanem legyen szelíd és békés természetű!
4. Legyen igazi családfő: nevelje a gyermekeit engedelmességre, és szüleik iránti tiszteletre!
5. Hiszen ha valaki a saját családját sem tudja kormányozni, hogyan lenne képes akkor gondot viselni a helyi gyülekezetre, amely Istené?!
6. Ne legyen gyülekezeti vezető olyan, aki még csak nem régen kezdte el Jézust követni! Az ilyen ugyanis könnyen beképzelt és büszke lesz, és ugyanolyan ítélet alá kerül, mint a Sátán.
7. Fontos, hogy a gyülekezeti vezetőnek a gyülekezeten kívüliek között is jó híre legyen! Ha megfelel ezeknek a követelményeknek, akkor nem fogják kritizálni, és nem esik a Sátán csapdájába.
8. Hasonlóképpen a diakónusok olyan férfiak legyenek, akiknek tekintélyük van mások előtt. Ne legyenek kétszínűek, részegesek, ne akarjanak csalással meggazdagodni.
9. Kövessék a hitet, amit Isten megismertetett velünk, és mindig azt tegyék, amiről meg vannak győződve, hogy helyes.
10. Előbb ki kell próbálni őket, és csak akkor végezzék ezt a szolgálatot, ha megbízhatónak bizonyultak.
11. Hasonlóképpen, a nők esetében is követelmény, hogy mások szemében tiszteletreméltóak legyenek, ne pletykáljanak, legyenek józan gondolkodásúak, és minden tekintetben megbízhatóak.