1. Üdvözlet Páltól, Szilvánusztól és Timóteustól, a Thesszalonika városában élő gyülekezetnek, amely Istené, az Atyáé és Urunké, Krisztus Jézusé. Kegyelem nektek és békesség!
2. Mindig hálát adunk Istennek miattatok, amikor csak értetek imádkozunk.
3. Ilyenkor mindig megköszönjük Istennek a munkátokat, amelyhez az energiát a hitetek adja. Hálát adunk Istennek szolgálatotokért, amelyre az isteni szeretet indít benneteket. Hálát adunk, hogy kitartóan reménykedtek Urunkban, Jézus Krisztusban.
4. Jól tudjuk, testvéreim, hogy Isten szeret és kiválasztott benneteket.
5. Hiszen amikor az örömhírt elvittük hozzátok, az nem csak üres beszéd volt. Bizony, az örömhír nagy erővel és a Szent Szellem által érkezett meg hozzátok, és annak a teljes bizonyosságával, hogy ez az igazság! Emlékeztek rá, hogyan éltünk közöttetek, és hogy mindent értetek tettünk.
6. Ti pedig követtétek a példánkat és az Úr példáját. Nagy örömmel befogadtátok a tanításunkat, pedig sok szenvedést kellett elviselnetek. Azt az örömet pedig a Szent Szellem keltette bennetek.
7. Így azután egész Macedóniában és Akhájában ti lettetek a példaképei mindazoknak, akik később hívők lettek.
8. Igen, az Úr üzenete, az örömhír valóban tőletek kiindulva terjedt el. De nem csak Macedóniában és Akhájában, hanem még azon túl is. Mindenfelé híre ment, hogy ti Istenben hisztek. Ezért nekünk erről nem is kell beszélnünk,
9. mert az emberek maguk újságolják nekünk, hogyan történt mindez. Hogyan fogadtatok minket, hogyan fordultatok el a bálványoktól az élő és igazi Istenhez, hogy ezután őt szolgáljátok,
10. és hogyan várjátok vissza Fiát, Jézust. Igen, a Mennyből várjátok vissza Jézust, akit az Atya feltámasztott a halottak közül, és aki megment bennünket Isten közelgő haragjától.