20. Ezután odament hozzá a Zebedeus felesége, a fiaival együtt. Leborult előtte a földre, mert kérni akart tőle valamit.
21. „Mit szeretnél?” — kérdezte tőle Jézus.Az asszony így felelt: „Azt kérem tőled, hogy Királyságodban az egyik fiam a jobb, másik pedig a bal oldaladon ülhessen! Kérlek, ígérd meg nekem!”
22. Jézus erre így válaszolt a két fiúnak: „Nem tudjátok, mit kértek! Ki tudjátok-e inni a szenvedés poharát, amelyet nekem ki kell innom?”„Igen, ki tudjuk inni” — felelték.
23. Jézus így folytatta: „Valóban fogtok inni a poharamból. De azt, hogy ki ül majd a jobb és a bal oldalamon, nem én döntöm el. Oda majd azok fognak ülni, akiknek mennyei Atyám ezt a két helyet elkészítette.”
24. Amikor ezt a többi tíz tanítvány meghallotta, megharagudtak a két testvérre.
25. De Jézus odahívta magához mind a tizenkettőt, és ezt mondta: „Jól tudjátok, hogy a nem zsidó népek uralkodói szeretik a hatalmukat mutogatni. A hatalmasok pedig szeretik alattvalóikkal éreztetni a hatalmukat.
26. Közöttetek azonban ne így legyen! Éppen ellenkezőleg: aki közületek nagy akar lenni, az a szolgátok legyen!
27. Aki pedig az első akar lenni, az legyen a rabszolgátok!
28. Így van ez az Emberfiával is. Ő sem azért jött a Földre, hogy neki szolgáljanak, ha nem hogy ő szolgáljon másoknak. Azért jött, hogy életét váltságdíjul adja, és ezáltal sok embert megmentsen.”
29. Amint elhagyták Jerikó városát, nagy tömeg követte Jézust.
30. Az út szélén két vak ült, s amikor hallották, hogy Jézus megy el mellettük, kiáltozni kezdtek: „Urunk, Dávid Fia, könyörülj meg rajtunk!”
31. Az emberek rájuk szóltak, hogy maradjanak csendben. De ők csak még jobban kiabáltak: „Urunk, Dávid Fia, könyörülj rajtunk!”
32. Jézus ekkor megállt, és megkérdezte tőlük: „Mit kívántok? Mit tegyek veletek?”
33. Ezt felelték: „Urunk! Nyisd meg a szemünket, hadd lássunk!”
34. Jézus megsajnálta őket, és megérintette a szemüket. Abban a pillanatban megnyílt a szemük, és láttak. Azután követték Jézust.