16. Ezután egy tanító történetet mondott nekik: „Volt egy gazdag ember, akinek a birtoka bő termést hozott.
17. Azon gondolkodott, hová tegye a sok termést, mert nem volt elég nagy a raktára.
18. Végül ezt határozta: »Lebontom a magtáraimat, nagyobbakat építek, és abban fogom tárolni a gabonámat és a többi termést.
19. Akkor majd elmondhatom: Milyen sok jó dolgot felhalmoztam! Sok évre megvan mindenem, ami kell! Most már ehetek, ihatok, és élvezhetem az életet!«
20. De Isten megszólította: »Bolond, ezen az éjszakán meghalsz! Kié lesz akkor a vagyonod, amit összegyűjtöttél?!«
21. Így jár az, aki csak magának gyűjt kincseket! Isten szemében az ilyen ember valójában szegény!”
22. A tanítványaihoz fordulva így folytatta: „Ezért azt mondom nektek, ne aggódjatok az életetek miatt, hogy mit egyetek! Ne aggódjatok a testetek miatt se, hogy lesz-e mibe öltöznötök!
23. Mert az élet fontosabb, mint az étel, és a test fontosabb, mint a ruha.
24. Gondoljatok a hollókra: nem vetnek, és nem aratnak, nincs sem raktáruk sem magtáruk, Isten mégis gondoskodik róluk! Mennyivel értékesebbek vagytok a madaraknál!
25. Ki tudná közületek aggodalmaskodásával akár csak egy órával is meghosszabbítani az életét?
26. Ha pedig még ennyit sem tudsz aggodalmaskodással elérni, akkor mi értelme van a nagyobb dolgok felől aggódni?
27. Figyeljétek meg a mezőn a vadvirágokat, hogyan növekednek! Pedig nem fáradoznak, hogy ruhát készítsenek maguknak! Mégis azt mondom nektek, Salamon király a dicsősége csúcsán sem öltözködött olyan szépen, mint ezek közül bármelyik.
28. Látjátok, ezek a virágok ma még élnek, holnapra már elszáradnak, és a tűzbe dobják őket, Isten mégis milyen gyönyörűen öltözteti őket! Akkor titeket mennyivel inkább fog öltöztetni?! Ne legyetek hát kishitűek!