1. Ekkor Pilátus előhozatta Jézust, és megkorbácsoltatta.
2. A katonák tövises ágakból koszorút fontak, Jézus fejébe nyomták, és bíborszínű köpenyt adtak rá.
3. Azután gúnyolódva egymás után eléje jöttek, és így kiáltottak: „Éljen a zsidók királya!” Közben pedig arcul ütötték.
4. Később újra kijött Pilátus a zsidó vezetőkhöz, és ezt mondta: „Nézzétek! Kihozom őt ide elétek, hogy értsétek meg, én semmit nem találtam, amivel vádolhatnám!”
5. Ezután Jézus kijött a palotából, fején töviskoronával, bíbor színű köpenyben. „Nézzétek, itt van az ember!” - mondta Pilátus.
6. Amint a főpapok és a templomőrök megpillantották Jézust, kiabálni kezdtek: „Feszítsd keresztre! Feszítsd keresztre!”De Pilátus így válaszolt nekik: „Feszítsétek meg ti! Én semmiben nem találtam bűnösnek!”
7. Azok erre így feleltek: „Törvényünk szerint meg kell halnia, mert azt mondta, hogy ő Isten Fia!”
8. Amikor ezt Pilátus meghallotta, nagyon megrémült.
9. Visszament a palotába, és újra faggatni kezdte Jézust: „Honnan jöttél?” De Jézus nem válaszolt semmit.
10. Pilátus így folytatta: „Nekem nem felelsz?! Nem tudod, hogy az én hatalmamtól függ a sorsod: hogy szabadon engedlek, vagy kivégeztetlek a kereszten?”
11. Jézus így válaszolt: „Semmi hatalmad nem lenne fölöttem, ha nem kaptad volna Istentől. Ezért aki a kezedbe adott engem, az súlyosabb bűnt követett el, mint te.”
12. Ettől kezdve Pilátus igyekezett Jézust szabadon engedni. De a zsidó vezetők így kiabáltak: „Ha őt szabadon engeded, akkor nem vagy a császár barátja! Mert aki királynak mondja magát, az a császár ellensége!”
13. Erre Pilátus újra kihozatta Jézust a palotából a „Kövezett udvarba”, amelyet héberül Gabbatának neveznek. Ott Pilátus beült a bírói székbe.
14. A pászka ünnepre való előkészület napja volt, és dél felé járt az idő. Pilátus így szólt a zsidókhoz: „Nézzétek, itt a királyotok!”
15. Erre azok így kiabáltak: „Vidd el innen! Vidd el innen! Feszítsd keresztre!”Pilátus megkérdezte: „Végeztessem ki a királyotokat?”De a főpapok így feleltek: „Nincs más királyunk, csak a császár!”
16. Ekkor Pilátus átadta Jézust a katonáknak, hogy feszítsék keresztre, és így végezzék ki. Ők pedig elvezették Jézust.
17. Jézus maga vitte a saját keresztfáját. Kimentek a városon kívül, a „Koponya” nevű helyre, amelyet héberül Golgotának neveznek.
18. Amikor odaértek, Jézust a keresztfára szögezték. Ugyanakkor két másik férfit is keresztre feszítettek: egyiket Jézus jobb oldalán, a másikat a bal oldalán.
19-20. Pilátus készített egy feliratot is, amelyet rászögeztek Jézus keresztfájára. Ez állt rajta héber, latin és görög írással: „názáreti jézus a zsidók királya”. Az a hely, ahol Jézust megfeszítették, közel volt a városhoz, ezért a zsidók közül sokan elolvasták ezt a feliratot. A zsidó főpapok azt mondták Pilátusnak:
21. „Ne azt írd: »A zsidók királya«, hanem inkább azt: »Ez az ember azt mondta magáról, hogy ő a zsidók királya«!”
22. De Pilátus így válaszolt: „Amit írtam, megírtam! Nem változtatom meg.”
23. Amikor a katonák megfeszítették Jézust, minden ruhát levettek róla. Négy részre osztották, hogy mindegyiküknek jusson egy rész belőle. De a köntösét nem akarták szétszakítani, mivel az varrás nélkül készült, vagyis az egészet egy darabban szőtték.
24. Azt mondták: „Ezt ne szakítsuk szét! Inkább sorsoljuk ki, hogy kié legyen!” Így teljesedett be, amit az Írás mondott:„Ruháimon megosztoztak,és köntösömre sorsot vetettek.” Zsolt 22:19A katonák pontosan ezt tették.
25. Jézus édesanyja ott állt a keresztfa közelében. Vele volt a nővére, Mária, Klópás felesége, és a magdalai Mária is.
26. Mikor Jézus látta, hogy anyja is ott áll, meg az a tanítvány is, akit Jézus szeretett, ezt mondta az anyjának: „Asszony, ő a fiad!”
27. A tanítványnak pedig ezt: „Nézd, ő az édesanyád!” Ezért az a tanítvány befogadta saját otthonába Jézus anyját, aki attól kezdve ott lakott vele.
28. Később, amikor Jézus látta, hogy már mindent befejezett, megszólalt: „Szomjas vagyok.” Ekkor teljesedett be, amit az Írás erről mondott.
29. Volt ott egy ecetes korsó, s valaki belemártott egy szivacsot, és izsóp szárára tűzve felnyújtotta Jézus szájához.
30. Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: „Most már minden be van fejezve”. Ezután lehajtotta a fejét, és meghalt.
31. A pászka ünnepre való előkészületek napja volt, és utána egy különleges szombati ünnepnap következett. Emiatt a zsidó vezetők nem akarták, hogy a kivégzettek teste szombaton is a keresztfán maradjon. Így hát megkérték Pilátust, parancsolja meg, hogy a katonák törjék el a három keresztre feszített férfi lábát, és vegyék le a holttesteket a keresztről.
32. Ezért a katonák eltörték az egyik elítélt lábát, akit Jézussal együtt feszítettek meg, azután a másikét is.
33. De mikor Jézushoz értek, látták, hogy ő már meghalt, ezért az ő lábát nem törték el.
34. Ehelyett az egyik katona a lándzsáját beledöfte Jézus oldalába. A sebből azonnal vér és víz folyt ki.
35. Az tanúsítja ezt, aki a saját szemével látta, hogy így történt, és igazat mond. Azért mondja ezt, hogy ti is higgyetek. Ő tudja, hogy ez az igazság.
36. Mindez azért történt, hogy beteljesedjen, amit az Írás mond: „Egyetlen csontját sem fogják eltörni.”
37. Egy másik helyen pedig ezt mondja az Írás: „Néznek majd arra, akit átszúrtak.”
38. Ezután arimátiai József megkérte Pilátust, hogy levehesse a keresztről Jézus testét. József is Jézus tanítványa volt, de csak titokban, mert félt a zsidó vezetőktől. Pilátus megengedte neki, József pedig elment, és levette Jézus testét.
39. Eljött Nikodémus is, aki mirhából és aloéből készült illatszer-keveréket hozott, körülbelül harminckilónyit. Nikodémus volt az, aki korábban egyszer éjszaka beszélgetett Jézussal.
40. Miután levették Jézus holttestét, lenvászonba tekerték az illatszerekkel együtt, a zsidók temetési szokásai szerint.
41. Azon a helyen, ahol Jézust keresztre feszítették, volt egy kert, abban pedig egy új sziklasír, ahová még senkit sem temettek.
42. Mivel ez a sír közel volt, oda helyezték Jézus testét. Sietniük kellett, mert az előkészület napja a végéhez közeledett, és hamarosan megkezdődött a szombat ünnepe.