22. A parancsnok ekkor elküldte a fiút. Azt mondta neki: „Senkinek se szólj, hogy ezt elmondtad nekem!”
23. Azután magához hívatott két századost, és azt mondta nekik: „Készítsetek fel kétszáz katonát, hetven lovast és kétszáz lándzsást, és ma este kilenc órakor induljatok útnak Cézáreába.
24. Adjatok lovakat Pálnak, hogy ő is lovagoljon, és juttassátok el épségben Félix kormányzóhoz!”
25. A parancsnok levelet is írt Félixnek, amelyben ez állt:
26. „Klaudiusz Liziász üdvözlettel a nagyra becsült Félix kormányzónak.
27. Ezt a férfit a zsidók elfogták, és meg akarták ölni, de én katonáimmal kiszabadítottam, mert megtudtam, hogy római állampolgár.
28. Tudni akartam, mivel vádolják, ezért levittem őt a Főtanácsuk elé.
29. Kiderült, hogy csak a saját törvényükkel kapcsolatban vádolják, és nincs ellene semmi olyan vád, amely alapján halált, vagy börtönt érdemelne.
30. Amikor megtudtam, hogy titokban meg akarják ölni, azonnal elküldtem őt hozzád. Vádlóinak pedig megparancsoltam, hogy mondják el neked, amivel őt vádolni akarják.”
31. A katonák a parancs szerint még azon az éjszakán elvitték Pált Antipatriszba.
32. Másnap a lovas katonák továbbmentek vele, a többiek pedig visszatértek Jeruzsálembe.
33. Amikor a lovas csapat megérkezett Cézáreába, átadták a levelet a kormányzónak, és Pált is elébe vezették.
34. A helytartó elolvasta a levelet, és megkérdezte Páltól, hogy melyik tartományból való. Amikor megtudta, hogy Ciliciából,
35. azt mondta neki: „Majd meghallgatlak, amikor a vádlóid is megérkeznek.” Megparancsolta, hogy Pált a Heródes palotájában őrizzék.