1. Ezután láttam, hogy a Bárány feltöri a hét közül az első pecsétet. Majd hallottam, hogy az egyik mennyei élőlény mennydörgő hangon ezt kiáltja: „Jöjj!”
2. Ekkor egy fehér lovat láttam. Aki rajta lovagolt, íjat tartott a kezében. Győzelmi koronát tettek a fejére, és győztesként lovagolt ki, hogy újra győzzön.
3. Amikor a Bárány feltörte a második pecsétet, hallottam, hogy a második mennyei élőlény ezt kiáltja: „Jöjj!”
4. Ekkor előjött egy tűzvörös ló. Lovasának megengedték, hogy elvegye a Földről a békét, hogy az emberek tömegei egymást mészárolják. Ennek a lovasnak hatalmas kardot adtak a kezébe.
5. Amikor a Bárány feltörte a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik mennyei élőlény ezt kiáltja: „Jöjj!” Most egy fekete lovat láttam, és ennek a lovasa mérleget tartott a kezében.
6. Ekkor a négy mennyei élőlény közül hangot hallottam, amely ezt mondta: „Egy mérték búza egy dénár, három mérték árpa egy dénár. De az olajat és a bort ne bántsd!”
7. Amikor a Bárány feltörte a negyedik pecsétet, hallottam, hogy a negyedik mennyei élőlény ezt kiáltja: „Jöjj!”
8. Ekkor egy hamuszürke lovat láttam, amelyen a Halál lovagolt, akit Hádész követett. Ők ketten hatalmat kaptak a Föld negyedrésze felett, hogy háborúkkal, éhínségekkel, járványos betegségekkel és vadállatokkal öljék az embereket.
9. Amikor a Bárány feltörte az ötödik pecsétet, emberek lelkeit láttam az oltár alatt. Azoknak a lelkei voltak, akiket azért öltek meg, mert hűségesek voltak Isten beszédéhez, és az igazsághoz, amelyet hordoztak.
10. Ezek erős hangon kiáltották: „Szent és igaz Úr! Meddig vársz még?! Miért nem ítélsz, és miért nem bünteted meg azokat, akik megöltek minket?!”
11. Ekkor mindegyikre fehér ruhát adtak. Mondták nekik, hogy még várjanak egy kis ideig, mert még vannak szolgatársaik és testvéreik, akiket ugyanúgy meg fognak ölni, mint ahogy őket megölték. Meg kell várniuk, amíg ez a létszám betelik.
12. Mikor a Bárány feltörte a hatodik pecsétet, erős földrengés támadt, a Nap elsötétült, mintha fekete gyászruhába öltözött volna, és a Hold korongja olyan lett, mint a vér.
13. Az ég csillagai pedig úgy hullottak a földre, mint erős szélben a fügefáról az éretlen fügék.
14. Az ég eltűnt, mint egy könyvtekercs, amelyet összetekernek. Minden hegy és sziget elmozdult a helyéről.
15. A földi királyok, uralkodók, parancsnokok, gazdagok, hatalmasok, minden rabszolga és minden szabad ember, mind elbújtak a barlangokban és a sziklák közt a hegyekben.
16. Azt mondták a hegyeknek és a szikláknak: „Zuhanjatok ránk, és rejtsetek el minket annak szeme elől, aki a trónon ül, és a Bárány haragja elől,
17. mert eljött haragjuk nagy napja! Ki tudná ezt elviselni?!”