7. Meg lehet fékezni minden természetet, a barmokét, madarakét, csúszómászókét, a tengeri állatokét is, féken tartja őket az emberi természet,
8. de a nyelvet senki sem képes megfékezni, örökké állhatatlan gonosz az, telve halált hozó méreggel.
9. Vele áldjuk az Urat és Atyát, és vele átkozzuk az Isten hasonmására teremtett embereket.
10. A szájból jön az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie.
11. Vajon a forrás ugyanabból az egy nyílásból bugyogtatja elő az édeset és a keserűt?
12. Vajon teremhet-e a fügefa olajbogyókat és a szőlőtőke fügét? A sós forrás nem adhat édes vizet.
13. Ki a bölcs és tapasztalt férfi köztetek? Nemes magaviseletéből mutassa meg szelíd bölcsességgel a tetteit.
14. De ha keserű irigység tölt meg, és viszálykodás van a szívetekben, ne kérkedjetek, és ne hazudjatok az igazság ellen.
15. Nem felülről száll alá az ilyen bölcsesség, hanem földi, lelki, ördögi az.