4. Az állhatatosságnak pedig bevégzett munkája kell, hogy legyen, hogy ti is bevégzettek és mindenestől épek lehessetek, és semmiben fogyatékosak ne legyetek.
5. Ha valakinek bölcsessége hiányos, kérje Istentől, aki mindenkinek egyszerűen, szemrehányás nélkül ad, s majd kapni fog ő is.
6. De kérje hittel, semmit sem kételkedve. Mert aki kételkedik, az a tengernek szélfújta, ide-oda hánykódó hullámához hasonlít.
7. Az ilyen ember aztán ne vélje, hogy valamit is kaphat az Úrtól,
8. az ilyen kétlelkű, minden útján állhatatlan ember.
9. A megalázott ember magasságával dicsekedjék,
10. a gazdag ellenben alacsony voltával, mert elmúlik, mint a fű virága.
11. Mert felkel a nap izzó hevével, kiszárítja a füvet, annak virága pedig elhull és alakjának kecsessége elvész, így a gazdag is el fog sorvadni a saját útján.
12. Boldog az az ember, aki állhatatos a kísértésben, mert ha kipróbálttá lett, elnyeri az élet koszorúját, melyet Isten az őt szeretőknek ígért meg.
13. Senki, ha kísértetik, ne mondja: Isten kísért engem. Mert Istenig nem hat el a gonoszok kísértése. Ő maga pedig senkit sem kísért.
14. Ellenkezőleg, mindenkit saját vágya kísért, mely őt húzza, csalogatja.
15. Az ébredő vágy aztán fogan, s azután vétket szül, a vétek pedig, ha teljesen kifejlődik, halált vetél.