1. Mindazok a rabszolgák, akik iga alatt vannak, saját gazdáikat, mint teljes megbecsülésre méltóknak tekintsék, hogy az Isten nevét és a tanítást káromlás ne érje.
2. Ha valakiknek hívő parancsolóik vannak, ne vessék meg azokat azért, mert testvérek, hanem inkább végezzék szolgai munkájukat éppen azért, mert hívek és szeretettek, és mert ahhoz tartják magukat, hogy a jót munkálják. Ezeket tanítsd, és ezekre buzdíts!
3. Ha valaki mást tanít, és nem járul hozzá a mi Urunknak, a Krisztus Jézusnak egészséges beszédeihez, sem az istenfélelemre oktató tanításhoz,
4. az olyan elvakult semmihez sem ért, hanem a vitatkozásnak és a szavakkal való csatározásnak betegségében szenved. Ilyesmiből támadnak az irigység, civódás, káromlások, rossz gyanakvások,
5. értelmükben megromlott s az igazságtól megfosztott emberek szüntelen súrlódásai, akik úgy vélekednek, hogy az istenfélelem a nyerészkedésre való.
6. És tényleg nagy nyereség az istenfélelem, ha megelégedés kíséri.
7. Mint ahogy ugyanis semmit sem hoztunk ebbe a világba, abból semmit ki sem vihetünk.
8. Ám ha van eledelünk és hajlékunk, elégedjünk meg vele.
9. Akik ellenben meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, tőrbe és sok értelmetlen és káros kívánságba esnek. Az ilyenek az embereket a veszedelem és pusztulás mélységébe taszítják.
Olvassa el a teljes fejezetet Pál Második Levele Timóteushoz 6