7. Isten nem tisztátalanságra, hanem megszentelődésre hívott el minket.
8. Annakokáért, aki intésünket elveti, nem embert vet el, hanem Istent, aki Szent Szellemét is adja belétek.
9. A testvéreknek egymáshoz való kedvessége felől sem szükséges írnom nektek, mert ti magatok Istentől tanítottak vagytok arra, hogy egymást szeressétek.
10. Hiszen teszitek is egész Macedóniában az összes testvérek irányában. Ám kérlelünk titeket testvéreink, hogy ezt még több igyekezettel tegyétek
11. és abban keressétek a becsületességet, hogy csendességben legyetek, s hogy ki-ki a maga dolgát végezze, és saját kezével dolgozzék, amint megparancsoltuk nektek,
12. hogy a kívülvalókkal szemben illedelmesen viselkedjetek, és hogy senkire rá ne szoruljatok.
13. Nem akarunk tudatlaságban hagyni titeket, testvéreink, azok felől sem, akik már alusznak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük.
14. Ha ugyanis hisszük, hogy Jézus meghalt de feltámadott, miért nem hihetnénk, hogy így az Isten Jézuson keresztül ővele együtt azokat is elő fogja hozni, akik elaludtak már?
15. Mert azt az Úr szavával mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk és az Úr megjelenéséig megmaradunk, semmiképpen sem előzzük meg azokat, akik elaludtak,
Olvassa el a teljes fejezetet Pál Második Levele A Tesszalonikaiakhoz 4