1. Azért nem viselhettük el tovább a távollétet, hanem úgy látjuk helyesnek, hogy egyedül maradjunk Athénben.
2. Így küldtük el Timóteuszt, aki nekünk testvérünk, Istennek pedig a Krisztus örömüzenete ügyében kiszolgálója, hogy megszilárdítson és felbátorítson titeket, hogy megtartsátok hiteteket,
3. hogy e szorongattatások között senki meg ne inogjon. Mert magatok is jól tudjátok, hogy e szorongattatásokra vagyunk rendelve.
4. Hiszen mikor nálatok voltunk, előre mondottuk nektek, hogy szorongattatásnak kell ránk következnie, és hogy ez úgy is lett, azt ti jól tudjátok.
5. Ezért volt, hogy miután nem viselhettem el tovább a tájékozatlanságot, elküldtem, hogy valami értesülést kapjak hitetek felől, hogy nem kísértett-e meg titeket a kísértő s nem lett-e hiábavalóvá fáradozásunk.
6. Most azonban, hogy Timóteusz tőletek megjött hozzánk, és jó hírt hozott nekünk hitetek és szeretetetek felől, meg arról is, hogy mindenkor jó emlékezetben tartotok minket, sőt látni kívántok bennünket, miképpen mi is titeket,
7. minden ránk nehezedő kényszer és szorongatás ellenére is a ti hiteteken keresztül felbátorított bennünket rátok vonatkozóan,
8. mert élünk mi akkor, amikor ti szilárdan álltok az Úrban.
9. Viszonzásképpen micsoda hálával fizethetnénk értetek Istennek mindannak az örömnek fejében, mellyel miattatok örvendezünk Istenünk előtt,
10. amikor éjjel-nappal mindent felülmúló mértékben könyörgünk azért, hogy megláthassuk orcátokat s helyreigazíthassuk hitetek hiányosságait.
11. Maga a mi Istenünk és Atyánk és Jézus, a mi Urunk egyengesse utunkat hozzátok.
12. A ti egymás iránt s mindenki iránt tanúsított szereteteteket pedig sokasítsa meg az Úr és tegye bőségessé, mint ahogy a mienket is a ti irányotokban,
13. hogy akkorra, amikor a mi Urunk Jézus összes angyalaival (szentjeivel) együtt megjelenik, szívetek feddhetetlenségben és szentségben szilárduljon meg Istenünk és Atyánk előtt.