1. Hiszen magatok tudjátok testvéreim a mi hozzátok való bevonulásunkról, hogy az nem volt üres tüntetés,
2. hanem miután előzőleg szenvedtünk és bántalmazást tűrtünk már, amint tudjátok Filippiben, mi Istenünkből sok küzdelem között bátorságot merítettünk arra, hogy szabadon szóljuk nektek az Isten örömüzenetét.
3. A mi megbátorodásunk oka azonban sem tévelygés, sem tisztátalanság, sem ármány nem volt,
4. ellenkezőleg annak megfelelően, hogy Isten kipróbált már bennünket afelől, hogy ránk bízhatja-e az örömüzenetet, mi sem úgy beszélünk, mint akik emberek tetszését keresik, hanem Istenét, aki próbára teszi szívünket.
5. Mert amint tudjátok, sem hízelgéshez nem folyamodtunk soha, sem haszonlesést nem lepleztünk valami látszattal, az Isten rá a tanú,
6. sem emberektől nem kerestünk dicsőséget, tőletek sem, másoktól sem,
Olvassa el a teljes fejezetet Pál Második Levele A Tesszalonikaiakhoz 2