10. A házasoknak pedig azt rendelem, nem én, hanem az Úr, hogy az asszony ne váljék el a férjtől,
11. ha mégis elválik, maradjon házasságon kívül, vagy engesztelődjék ki, továbbá, hogy a férj ne küldje el feleségét.
12. A többieknek én mondom, nem az Úr, ha valamely testvérnek hitetlen felesége van és a feleség meg van elégedve, hogy együtt lakjék vele, ne küldje el a feleségét.
13. S ha valamely asszonynak van hitetlen férje, s ez megelégszik azzal, hogy vele lakjék, ne küldje el a férjet.
14. Mert megszentelődik a hitetlen asszony a testvér által, mert különben gyermekeik tisztátalanok volnának, pedig szentek.
15. Ám ha a hitetlen válik, váljék. Nincs rabszolgaságra vetve a férfi vagy a nőtestvér az ily dolgokban. Békességre szólott az Isten hívása számotokra.
16. Mert hát mit tudod te asszony, hogy megmentheted-e férjedet? Vagy mit tudod te férj, hogy megmentheted-e feleségedet?
17. Csak ahogy az Úr kinek-kinek részéül adta, ahogy kit-kit elhívott az Isten, úgy járjon. Ily rendelkezést adok az összes egyházakban.
18. Körülmetélve hívtak el valakit? Ne csinálja vissza! Körülmetéletlenül hívták el? Ne metéltesse magát körül!
19. A körülmetéltség semmit sem jelent, és a körülmetéletlenség sem jelent semmit, csak az Isten parancsolatainak megőrzése.
20. Mindenki maradjon meg abban a hivatásban, amelyben elhívták.
21. Rabszolgaként hívtak el? Ne törődj vele, sőt ha képes volnál szabaddá lenni, inkább azt használd.
Olvassa el a teljes fejezetet Pál Második Levele A Korintusiakhoz 7