8. Már jóllaktatok. Már meggazdagodtatok. Nélkülünk királyságra jutottatok. Óh, bárcsak királyságra jutottatok volna, hogy mi is veletek együtt uralkodnánk.
9. Úgy tűnik fel nekem, hogy bennünket, apostolokat az Isten utolsóknak jelölt ki, mintha halálraítéltek volnánk, mert színházává lettünk a világnak, angyaloknak, embereknek is:
10. mi a Krisztusért ostobákká, ti ellenben a Krisztusban okosokká, mi erőtlenekké, ti erősekké, ti dicsőségesekké, mi ellenben dicstelenekké.
11. A mostani óráig éhezünk, szomjazunk, mezítelenkedünk, arcul vernek minket, hazátlanok vagyunk,
12. saját kezünkkel dolgozva fáradunk, míg minket szidalmaznak, mi áldunk, amíg üldöznek, mi felülmaradunk,
13. amíg rossz hírünket keltik, mi vigasztalunk. Mintegy a világ szemétjévé lettünk, mindenek mocskává a mai napig.
14. Nem úgy írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem hogy szeretett gyermekként intselek.
15. Ha tízezer nevelőtök volna is a Krisztusban, de nem sok atyátok. Mert a Krisztus Jézusban az örömüzenettel én nemzettelek titeket.
16. Kérlek hát titeket, utánzóimmá legyetek.
17. Éppen azért küldtem hozzátok Timóteust, aki szeretett és hűséges gyermekem az Úrban, hogy titeket az én utaimra emlékeztessen, melyek a Krisztus Jézusban vannak, mint ahogy mindenhol minden egyházban tanítok.
18. De némelyek úgy felfuvalkodtak, mintha nem mennék el hozzátok.
19. Pedig ha az Úr akarja, hamarosan elmegyek hozzátok, s megismerkedem a felfuvalkodottaknak nem a beszédével, hanem a hatalmával.
20. Mert az Isten királysága nem beszédben nyilvánul meg, hanem hatalomban.
Olvassa el a teljes fejezetet Pál Második Levele A Korintusiakhoz 4