1. Velünk úgy kell számolni, mint a Krisztus szolgáival, mint Isten titkainak sáfáraival.
2. Ha ez így van, sáfárokon mást nem lehet keresni, csakhogy híveknek találtassanak.
3. Nekem pedig a legkisebb dolog, hogy ti ítélkezzetek rajtam, vagy emberi ítéletnap, sőt magam sem ítélkezem magamon,
4. mert lelkiismeretem semmiről sem tud magamra vonatkozólag, de ez még nem tesz engem igazságossá: aki rajtam ítélkezik, az az Úr.
5. Így hát idő előtt ti se ítéljetek semmi felől, amíg el nem jön az Úr. Ő majd rávilágít a sötétség rejtett dolgaira, s világossá teszi a szívek szándékait. Akkor majd mindenki az Úrtól kapja meg dicséretét.
6. Ezt a példát tiértetek alkalmaztam magamra és Apollósra, testvéreim, hogy rajtunk tanuljátok meg, hogy nem szabad túlhaladni azon, ami meghatott, hogy fel ne fuvalkodjatok az egyik kedvéért a másik ellen fordulva.
7. Ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál volna? Ha pedig kaptad te is, miért dicsekszel úgy, mintha nem kaptad volna?
8. Már jóllaktatok. Már meggazdagodtatok. Nélkülünk királyságra jutottatok. Óh, bárcsak királyságra jutottatok volna, hogy mi is veletek együtt uralkodnánk.
Olvassa el a teljes fejezetet Pál Második Levele A Korintusiakhoz 4