17. Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a hitetek, még vétkeitekben vagytok.
18. Akkor azok is elvesztek, akik a Krisztusban aludtak el.
19. Ha egyedül ebben az életben vetettük reményünket a Krisztusba, szánalmasabbak vagyunk minden embernél.
20. Az igazság azonban az, hogy a Krisztus feltámadott a halottak közül az elaludtak zsengéjeként.
21. Miután ugyanis emberen át jött a halál, emberen át jött a halottak feltámadása is.
22. Mint ahogy ugyanis Ádámban mindnyájan együtt halnak meg, úgy a Krisztusban mindannyian együtt elevenednek majd meg.
23. Ki-ki azonban a maga rendjében: zsenge a Krisztus, azután a Krisztuséi, mikor megérkezik,
24. azután a vég, mikor a királyságot átadja az Istennek és Atyának, mikor félretesz minden fejedelemséget, minden fennhatóságot és hatalmat.
25. Addig kell ugyanis királynak lennie, míg lába alá nem veti mind az ellenségeit.
26. Utolsó ellenségeként teszi félre a halált.
27. Hiszen az Atya mindent lába alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy mindent alája vetett, világos, hogy azt kivéve, aki a mindenséget alája vetette.
28. Mikor pedig alája veti majd a mindenséget, akkor majd ő maga a Fiú is alája veti magát annak, aki a mindenséget alája vetette, hogy Isten legyen minden mindenekben.
29. Ugyan hát mit is csinálnak azok, akik halottakért merítkeznek be? Ha halottak egyáltalán fel nem támadnak, miért is merítkeznek be értük?
30. Mi is miért megyünk veszélybe minden órában?
31. A veletek való dicsekvésre mondom testvéreim, mely a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban az enyém, hogy napról-napra halál révén vagyok.
32. Ha Efézusban ember módjára harcoltam a fenevadakkal, mi hasznom belőle? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk.
33. Ne tévelyegjetek. Gonosz beszédek megrontanak jó erkölcsöket.
Olvassa el a teljes fejezetet Pál Második Levele A Korintusiakhoz 15