1. Testvéreim, hadd ismertessem meg veletek, hogy az örömhírt, melyet vittem nektek, melyet el is fogadtatok, melyben állotok is,
2. mely által meg is fogtok szabadulni, milyen igével hirdettem nektek, ha ugyan ragaszkodtok még hozzá, ha ugyan nem hiába hittetek.
3. Elsősorban azt adtam át nektek, amit én is úgy kaptam, hogy a Krisztus az írások szerint vétkeinkért meghalt,
4. el is temették, fel is támadt az írások szerint a harmadik napon,
5. hogy megjelent Kéfásnak, azután a tizenkettőnek,
6. azután ötszáznál több testvér látta egyszerre, kik közül a többség mai napig él, bár némelyek elaludtak,
7. azután Jakabnak jelent meg, azután az összes apostolnak,
8. mindenki közül utolsónak pedig, mint egy idétlennek, nekem magamnak is láthatóvá lett.
9. Én vagyok ugyanis legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok arra elég, hogy apostolnak nevezzenek, azért mert az Isten egyházát üldöztem.
10. De az Isten kegyelme által az vagyok, ami vagyok és az ő hozzám való kegyelme nem lett hiábavalóvá, sőt mindazoknál többet fáradtam, ugyan nem én, hanem az Istennek velem levő kegyelme.
11. Akár én, akár pedig amazok, ekképp hirdetjük, s ti ekképp hittetek.
12. Ha pedig a Krisztusról azt hirdetjük, hogy a halottak közül feltámadott, hogyan mondhatják némelyek, hogy halottak feltámadása nincs?
Olvassa el a teljes fejezetet Pál Második Levele A Korintusiakhoz 15