4. Aki nyelveken szól, magát építi, aki prófétál, az egyházat építi.
5. Akarom, hogy mindnyájan szóljatok nyelveken, de inkább, hogy prófétáljatok. Nagyobb a prófétáló, mint a nyelveken szóló, kivéve, ha tolmácsolja, hogy az egyház épülést nyerjen.
6. Lám testvéreim, ha nyelveken szólva megyek hozzátok, mi hasznotok belőle? Ha nem szólok nektek leleplezéssel, ismerettel, prófétálással vagy tanítással?
7. Hiszen így van még a lélektelen dolgokkal is, melyek hangot adnak, a fuvolával, a citerával, de ha a hangok közt különbséget nem teszek, hogyan ismerik fel, hogy mit fuvolázok vagy citerázok.
8. Hát, ha a kürt nem ad világos hangot, ki készül csatára?
9. Éppen így, ha a nyelvvel nem adtok ki jól felismerhető beszédet, miképp értik majd, amit mondtok? A levegőbe fogtok beszélni.
10. Ki tudná a hangoknak hány neme van a világon, és egy sem jelentéstelen.
11. Ha a hang hatalmát nem ismerem, a beszélőnek olyan leszek, mint egy barbár, a beszélő pedig nekem lesz barbár.
12. Így ti is, minthogy szellemek után buzogtok, azon legyetek, hogy abban bővelkedjetek, ami az egyház építésére szolgál.
13. Azért, aki nyelveken szól, imádkozzék, hogy tolmácsolhassa.
Olvassa el a teljes fejezetet Pál Második Levele A Korintusiakhoz 14