16. Mert hiszen ha a szellemmel mondasz áldást, hogy fog áment mondani hálaadásodra az, aki a be nem avatottak helyét tölti be? Hisz amit mondasz, nem érti.
17. Mert ugyan te jól adsz hálát, de a másik nem épül.
18. Hálát adok Istennek, hogy mindnyájatoknál jobban beszélek nyelveken.
19. Mégis az egyházban inkább akarok szólni öt szót értelemmel, hogy másokat is taníthassak, mint tízezer szót nyelven.
20. Testvéreim, az okosságban ne legyetek gyermekek! A gonoszságban legyetek kiskorúak, az okosságban teljesek legyetek!
21. Írva áll a törvényben, hogy „más nyelven beszélőkkel és idegen ajakkal fogok beszélni ehhez a néphez, de még így sem fognak rám hallgatni” – mondja az Úr.
22. Így hát a nyelvek jelül vannak nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek, a prófétálás ellenben nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek.
23. Ha tehát az egész egyház összegyűl egy helyen, és mindenki nyelveken szól, azután bemennek oda be nem avatottak vagy hitetlenek, nem azt fogják-e mondani, hogy őrjöngtök?
24. De ha mindannyian prófétálnak, s úgy megy be valamely hitetlen vagy be nem avatott, azt mindenki megfeddi, azt mindenki megítéli,
25. szívének rejtett dolgai láthatókká válnak, úgyhogy arcára borulva imádni fogja az Istent, s vallást tesz róla, hogy: Valóban az Isten van köztetek.
26. Mi hát a követendő testvéreim? Az, hogy mikor összegyűltök, s kinek-kinek van zsoltára, tanítása, leleplezése, nyelve, tolmácsolása, minden az épülést szolgálja.
27. Ha nyelven szól valaki, ketten vagy legfeljebb hárman szóljanak, éspedig egymásután, és egy tolmácsolja.
28. Ám ha nincs tolmács, hallgasson az egyházban, magának beszéljen és Istennek.
29. Próféta kettő vagy három szóljon, s a többiek ítéljék meg.
30. Ha egy másik ott ülő kap leleplezést, az első hallgasson!
31. Így egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki bátorítást kapjon.
Olvassa el a teljes fejezetet Pál Második Levele A Korintusiakhoz 14