14. A természet is nem azt tanítja-e nektek, hogy a férfinak gyalázatára válik, hogy hosszú hajat viseljen,
15. a nőnek ellenben dicsősége, ha hosszú hajat ereszt, mert a hosszú haját fátyol gyanánt kapta.
16. Ha pedig valaki úgy vélekedik, hogy szereti a civakodást, nekünk ilyen szokásunk nincs, sem az Isten egyházainak nincsen.
17. Ami a következő rendelkezésemet illeti, nem dicsérem, mivel nem javatokra, hanem károtokra gyűltök össze.
18. Először is úgy hallom, hogy mikor az egyházban összejöttök, hasadások vannak közöttetek, s részben hiszem is.
19. Mert hiszen kell közöttetek szakadásoknak lenniük, hogy a kipróbáltak láthatókká legyenek köztetek.
20. Nos, amikor összejöttök egy helyre, nem az Úr vacsoráját eszitek.
21. Mert mikor esztek, ki-ki a saját vacsoráját veszi elő, s így az egyik éhezik, a másik dőzsöl.
22. Hát nincsenek házaitok arra, hogy egyetek és igyatok? Annyira lenézitek az Isten egyházát s megszégyenítitek azokat, akiknek nincs? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek titeket? Ebben nem dicsérlek.
23. Úgy kaptam ugyanis az Úrtól, s azt tovább is adtam nektek, hogy Jézus az Úr azon az éjszakán, melyen elárulták, fogta a kenyeret
24. és miután hálát adott, megtörte azt és így szólt: „Ez az én testem, mely tiértetek van. Ezt cselekedjétek rám emlékezésül!”
25. Hasonlóképpen fogta a poharat is vacsora után, s ezt mondta: „E pohár vérem útján amaz új szövetség, valahányszor csak isztok belőle, ezt tegyétek rólam való megemlékezésül!”
26. Mert valahányszor eszitek ezt a kenyeret és isztok a pohárból, az Úrnak halálát hirdetitek, míg csak el nem jön.
Olvassa el a teljes fejezetet Pál Második Levele A Korintusiakhoz 11